Programozóként és technikusként a napjaim nagy részét képernyők, kódok, logikai folyamatok és precíz rendszerek töltik ki. A munkám szeretem, mert kiszámítható, következetes, és mert egy jól megírt sor kód pontosan azt csinálja, amit kell. Ugyanakkor ez a fajta koncentráció hosszú távon fejben fárasztó. Sokszor éreztem azt, hogy estére tele vagyok gondolatokkal, megoldatlan problémákkal, futó algoritmusokkal a fejemben. Valamire szükségem volt, ami nem digitális, nem villog, nem optimalizálható – egyszerűen csak jelen van. Így talált rám a kalligráfia.
Először csak kíváncsiságból vettem kézbe egy tollat. Meglepett, mennyire más világ nyílt ki előttem. Itt nincs visszavonás gomb, nincs automatikus javítás, nincs debugger. Egy vonás vagy sikerül, vagy nem. És éppen ez adja a szépségét. A kalligráfia megtanított lassítani. Arra, hogy ne rohanjak előre fejben, hanem egyetlen betűre, egyetlen mozdulatra figyeljek.
Programozás közben folyamatosan a struktúrát keresem: hogyan épül fel egy rendszer, mi mire hat, hol lehet egyszerűsíteni. A kalligráfiában ugyanez a rend jelenik meg, csak teljesen más nyelven. A betűk arányai, a vonások ritmusa, a vastag és vékony részek váltakozása mind szabályokra épülnek. Mégis, minden egyes írás egy kicsit más. Nincs két egyforma „A” betű, ahogy nincs két egyforma gondolat sem.
A legnagyobb ajándéka számomra mégis az, hogy kitisztítja a fejem. Amikor tollat fogok, megszűnik a zaj. Nem gondolok határidőkre, hibákra, megoldandó feladatokra. Csak a papír van, a tinta és a mozdulat. Ez a fajta fókusz ritka manapság, és annál értékesebb. Olyan, mint egy manuális meditáció, ahol az eredmény nem egy elvont érzés, hanem egy kézzel írt sor.
Van azonban jelenleg más dolog is ami foglalkoztat… Végre autót fogok vezetni.
Amikor valaki a jogosítvány előtt áll, az autó világa még gyakran egy nagy, kicsit ijesztő fekete doboznak tűnik. Pedálok, váltó, műszerfal, és valahol ott lapul a motor is, amiről mindenki azt mondja: „nagyon fontos”. Ilyenkor ritkán jut eszébe bárkinek az, hogy motorolaj, viszkozitás vagy gyártói jóváhagyás. Pedig ez az a terület, ahol egy kis előzetes tudás rengeteget számít – és pont ebben tud sokat segíteni a olajwebshop.hu.
Most ez az új érdeklődésem tárgya még a kalligráfia mellett. És egy jó ismerősöm, akitől tanácsokat kértem, motorolaj márkát terén a Molyra esküdött.
Jogsi előtt álló fiatalként az ember inkább a vezetés élményére koncentrál. Arra, hogy végre egyedül lehet ülni az autóban, zenét hallgatni, menni amerre szeretnénk. A karbantartás és az „autós dolgok” sokszor a szülők vagy a szerelő hatáskörében maradnak. Ez teljesen érthető, de hosszú távon nem a legjobb megoldás. Egy autó nem csak közlekedési eszköz, hanem felelősség is, és ennek az egyik legalapvetőbb része az, hogy megértsük, miért fontos például a motorolaj.
A motorolajok feladata leegyszerűsítve az, hogy megfelelően kenjék a motor mozgó alkatrészeit. A motorolaj felelős ezen alkatrészek esetében, hogy hűtse őket, és megvédje a motort a kopástól. Ha nincs megfelelő olaj, vagy rossz minőségű kerül bele, az olyan, mintha sportcipő nélkül próbálnánk maratont futni. Egy ideig lehet, de előbb-utóbb komoly gond lesz belőle. Ezeket az alapokat sokkal könnyebb megérteni akkor, ha nem egy száraz tankönyvből, hanem egy érthető, jól felépített weboldalon találkozunk velük.
Az olajwebshop.hu pont ebben erős. Nem feltételezi azt, hogy a látogató már mindent tud az autókról. Sőt, kifejezetten barátságos azok számára is, akik még csak most ismerkednek a témával. Az oldal egyik legnagyobb előnye, hogy segít eligazodni abban, milyen olaj való egy adott autóhoz. Ez jogsi előtt vagy friss jogosítvánnyal különösen fontos, hiszen ilyenkor még könnyű elveszni a számok és betűk tengerében.
Fiatal kezdőként az ember gyakran attól fél, hogy rosszat választ, hibázik, vagy kinevetik egy „butának tűnő” kérdés miatt. Egy online webshop ebben is felszabadító tud lenni. Nyugodtan lehet böngészni, utánanézni a fogalmaknak, összehasonlítani a termékeket anélkül, hogy bárki siettetne. Az olajwebshop.hu-n az információk logikusan vannak felépítve, így szép lassan összeáll a kép: mi a különbség a motorolajok között, miért nem mindegy, mit töltünk az autóba, és hogyan függ ez össze a motor élettartamával.
Az edukáció szempontjából különösen hasznos, hogy az oldal nem csak eladni akar, hanem megértetni is. Ez nagy segítség azoknak a fiataloknak, akik még nem nőttek bele az autós közegbe, de szeretnének tudatosan hozzáállni a saját járművükhöz. Egy ilyen alap tudás később rengeteg pénzt és bosszúságot spórolhat meg, hiszen aki érti, mi történik az autójával, az kevésbé lesz kiszolgáltatott.
A jogosítvány megszerzése egy fontos mérföldkő, de az igazi önállóság akkor kezdődik, amikor az ember már nem csak vezetni tud, hanem érti is az autó alapvető működését. Ehhez nem kell szerelővé válni, elég néhány kulcsfogalom és egy megbízható információforrás. Az olajwebshop.hu ebben jó társ tud lenni: egyszerre webshop és tanulási felület, ahol a kezdők is magabiztosabban mozoghatnak.
Összességében, ha egy jogsi előtt álló fiatal szeretné már az elején jól csinálni a dolgokat, érdemes időt szánni az előzetes edukációra. Megtalálni az ideális alkatrész- és hozzávaló beszerzőhelyet, és megtudni, milyen márkákra és termékekre érdemes támaszkodni, ahogy azt én is tettem: moly.
A motorolajok megértése nem unalmas kötelesség, hanem az autós lét egyik alapköve. Egy olyan oldallal, mint az olajwebshop.hu, ez a tanulási folyamat sokkal egyszerűbb, érthetőbb és barátságosabb. Emiatt nyugodt szívvel ajánlható mindenkinek, aki nem csak vezetni, hanem gondolkodni is szeretne az autójáról már az első kilométerektől kezdve.
Végezetül pedig le szeretném szögezni: az életünk ritmusát sokszor tényleg ez a három erő alakítja – a munka, a kötelességek és azok a tevékenységek, amelyekért igazán lelkesedünk. Ezek nem különálló szigetek, mégis hajlamosak vagyunk úgy kezelni őket, mintha egymás riválisai lennének. Mintha a munka elvenné az időt a hobbitól, a kötelességek pedig mindkettőtől. Pedig a valódi kérdés nem az, hogy melyikből mennyit engedünk be az életünkbe, hanem az, hogy képesek vagyunk-e egyensúlyt teremteni közöttük.
A munka sokak számára elsősorban megélhetést jelent. Keretet ad a napjainknak, biztonságot nyújt, és visszajelzést ad arról, hol tartunk szakmailag. Ugyanakkor, ha kizárólag kötelező teherként tekintünk rá, könnyen kiüresedik. Ilyenkor nemcsak az energiánk fogy el, hanem a motivációnk is. A munka akkor válik igazán fenntarthatóvá, ha találunk benne olyan elemeket, amelyek túlmutatnak a fizetésen: fejlődést, alkotást, vagy akár mások segítésének élményét.
A kötelességek más természetűek. Nem feltétlenül választjuk őket, mégis elkerülhetetlenek. Ide tartozik minden, amit „muszájból” teszünk: ügyintézés, rendrakás, felelősségvállalás másokért. Ezek ritkán okoznak örömet önmagukban, mégis fontos szerepük van. A kellemes kötelesség ott kezdődik, amikor felismerjük az értelmüket. Amikor nem csak elvégezzük őket, hanem tudjuk, miért tesszük. Egy rendbe tett környezet nyugalmat ad, egy pontosan elintézett feladat levesz egy terhet a vállunkról. Így a kötelesség nem ellenséggé, hanem stabil alappá válik.
A hobbi ezzel szemben a szabadság terepe. Az a tevékenység, amit nem kell, hanem akarunk csinálni. Itt nincs teljesítménykényszer, nincs elvárás, csak az elmélyülés öröme. A hobbi segít lelassulni, új perspektívát ad, és gyakran éppen itt találjuk meg azt az alkotó energiát, ami később a munkánkban is megjelenik. Nem véletlen, hogy sok jó ötlet nem az íróasztalnál születik, hanem egy egészen más tevékenység közben!