II. Workshop, 2009.11.28.

Második workshopunkról a fotókat feltöltöttem (a picasa webalbumban egyesével is rendes méretben megnézhetőek):

Dezső beszámolója:

Biztos, hogy van olyan dolog, amit kifelejtek, nyugodtan lehet kiegészíteni, reklamálni :)

Résztvevők: Lejla, Tomiro, barnazo, szeplaky, Pászti Peti, jómagam, és lelkes lányom, Mónika. A legvégén röpke látogatásra beugrott Szalai Valéria is, sajnos, csak néhány percnyit tudott maradni.

Az órák és a témák időrendisége összefolyt számomra, de a kezdet természetesen ismerkedős, bemutatkozós, eszközmutogatós csevegés volt. Megbámultuk Peti néhány kódexét, tollhegyeket mustráltunk, széteregettünk tollat, tust, tintát és papírt, minduntalan újabb és újabb asztalokat tolva össze, hogy elférjünk. Az aulában volt hely bőven. Szükség is volt rá, főleg, amikor Peti elkezdte kigurigázni az „egysoros Himnuszt”. Barnazo praktikusabbra fogta a dolgot, az általa hozott ipari mennyiségű anyagot (könyvek, papírok, stb) nemes egyszerűséggel szétterítette az aula végében „díszelgő” pódiumon.

Megbámultuk a sokévnyi gyakorlásra elegendő minta- és oktatókönyveket is.

Időközben megragadtam az alkalmat arra is, hogy „hivatalosan” is bejelentsem, hogy a MAAW2009 vándorkiállítását, amely 2010 októberben szabadul fel, szándékomban áll Magyarországra hozni.

Másik fontos információ (bocsi, Lejla, ez pont az érkezésed előtt hangzott el):

a Kalligráfia Baráti Kör belépett a MAAW2011 SZERVEZŐI KÖZÉ!!!
Egyik címzettje leszünk a mindenhonnan érkező borítékoknak, fent leszünk a nemzetközi fórumon címmel, bannerrel, (addig jó lenne gyártani egy ütőset). Én bevállaltam az ENCRE & LUMIERE felé, hogy kezelem a borítékok érkezését, szkennelést, felpakolást a közös adatbázisba, valamint a határidő lejártával a borítékok elpostázását a központba.

Az igazi, végre gyakorlati része a napnak akkor kezdődött el, amikor barnazo elővette a velencei és tihanyi munkáit, és szemléletesen ecsetelni kezdte a két workshopon történteket, technikákat, miközben mi elkerekedett szemekkel padlóztunk volna, ha a tea nem tartja bennünk a lelket. Bemutatta a mintákat, gyakorlólapokat, a kész munkákat, szép leckét kaptunk a modern kalligráfia alapjaiból.

Hogy hab is legyen a tortán, elővette a beígért nyomólemezeket, és kezdetét vette a Cola-Pen "gyártása" (elnézést kérek, hogy végül ezt a nevet használom, ez ugyanis az eszköz neve világszerte, és ha másképp hívjuk, a keresőkben elszigetelődhetünk). Készített is mindenki magának, és barnazo atyai türelemmel osztogatta személyre szabott tanácsait a fogással, használattal, gyakorlatokkal kapcsolatban. Mondanom sem kell, ismét én melóztam a legkevesebbet.

Ez már egész szépen áthúzott a délutánba, közben tea, melegszendvics, illetve némi hazai gondoskodott az energia-utánpótlásról.

Mire észbekaptunk, lassan alkonyodott. Azért azonban volt idő arra, elővegyük a madártollak kérdését, és szót ejtsek a metszés néhány fortélyáról, valamint néhány tippet adjak a használatával kapcsolatban.

Lejla jó szokásához híven szintén felpakolt egy-két „apróságot”, úgyhogy az ecsetfilcek, ecsettollak is jártak körbe, mint annak a rendje. Persze, ő csattogtatta a fényképezőgépet is, úgyhogy végül csak neki nincs nyoma a képeken....

Megmustráltuk a Pater Noster-t (Tomiro elhozta), itt is látszott, hogy egy-egy jól sikerült iniciálé élőben mennyivel ütősebb, mint fotón), és jókat rötyögtünk, amikor a végén szeplaky is szerényen elővette a piktogramverseket, és egyéb „apróságait”:)

Jócskán elmúlt 5 óra, mire a Művház előtt elbúcsúzkodtunk. Nem tudom, hogy kiben milyen nyomott hagyott a nap, de én a magam részéről úgy érzem, ismét volt egy olyan történés, ami lendületet ad a további melóhoz.

És majd jöhet a következő.